A múlt hetem végig az improvizációról szólt, hirtelen döntésből néztem meg két újdonság mellett három rövidebb vagy hosszabb ideig halogatott előadást is, amelyekre érdemes is volt készülni. Közéjük tartozott a Krabat is, amelyikre éppen éjfélkor váltottam jegyet, és ez a gesztus – mint kiderült – ehhez az előadáshoz különösen passzolt.
Figyelem: Otfried Preussler ifjúsági regényéből készült előadás 12+-os korhatárral rendelkezik, a színház fenntartja a jogot a gyerekek életkorának ellenőrzésére. Felső korhatár viszont nincs… A színlap leírása pontos tájékoztatást ad a történetről, hogyan kezdett inaskodni Krabat a Fekete malomban, ahol fekete mágiát tanult, milyen előnyei és milyen csapdái vannak ennek. Aki ezt elolvassa, az tudni fogja, hogy mire ül be.
Az előadáshoz készült egy SZÍNHÁZI TÁRSASJÁTÉK is, amelyről a bejegyzés végén néhány információt leírok kommentben - ezt már ki is próbálhattam, köszönöm az alkotók meghívását!
Bartha Bendegúz (Krabat) - Teszárek Csaba (Narrátor) - Hannus Zoltán (Mester) - Krabat elszegődik a Fekete Malomba
Az előadást látva indokolt ez a korhatár, de azt is értettem, hogy miért voltak a nézőtéren többségében felnőttek. A gyerekek nélkül érkezők sokaságát látva úgy tűnt, hogy a Bábszínház jól halad, hogy elfogadtassa „a báb műfaj és nem életkor” üzenetet. Szinte teltház volt ezen a nagyszínpadi előadáson, és a kissé hosszúnak érződő első felvonás után mindenki visszaült a másodikra is.
Ajánlót írok, és ez most egy könnyű helyzet, mert nagyon sok okból ajánlható ez előadás. (2024.05.03.: Az alapjául szolgáló könyvet azóta el is olvastam, és ezt mindenkinek javaslom akár az előadás után –akkor mindenki megláthatja, hogy Kali Ágnes dramaturg mit emelt ki a Farkas Tünde által fordított szövegből. Én nagyon szerettem így is, hogy már tudtam, mi fog következni.) Ha az első részt sikerült volna rövidebbé-feszesebbé tenni, akár csak negyedórával, akkor még nagyobbat üthetett volna, de Hegymegi Máté rendezése így is érdekes lett és figyelemfelkeltő.
Az előadás látványvilága, amely nagyban támaszkodik a világításra, biztosan bevésődik – köszönet az alkotói csapatnak (díszlet- és bábtervező: Fekete Anna, jelmez- és bábtervező: Kálmán Eszter, mozgóképtervező: Varga Vince, fénytervező: Szondi György, zeneszerző Urbán Kristóf).
Azonnal megfogott a felütés, egy mondatnál nem kellett ehhez több, emiatt is sajnáltam, hogy később időnként mégis elengednek minket - itt ott óhatatlanul is lankad a figyelmünk és a fáradt néző szeme akár le is csukódhat. Sötét van, kellemes meleg és zsibongás, a malombeli élet időnként talán túlságosan is kiszámítható, egy-egy mozgássor monoton ismétlődését soknak érezhetjük. Később ebből az állapotból ismét kiragadnak minket, a molnárlegényekért jobban lehet aggódni (van, aki meg is hal), így a második részben sokkal intenzívebben drukkolunk Krabatnak. Bartha Bendegúz üde és fiatal, már az első pillanattól mellé állunk – vele indulunk el a Fekete Malom felé. Könnyen befolyásolható, sok szerencse és egy karizmatikus lány kell a túléléséhez, aki eléggé szereti. Podlovics Laura megjelenései számunkra is megkönnyebbülést hoznak, üdítő látvány a megmentő szerepében.
Be kell ismernem, hogy nagyon sok idő kellett ahhoz, hogy felismerjem Hannus Zoltánt - ez is bizonyítja, hogy sikerült Mesterré változnia -, először mindenhatónak tűnt, majd Krabattal együtt mi is ráérzünk sebezhetőségére.
A Bábszínház művészei – Ács Norbert, Szolár Tibor, Márkus Sándor, L. Nagy Attila, Barna Zsombor, Zöldi Ákos e.h., Simon András e.h. és Teszárek Csaba - igazi, összeforrott csapatként vannak jelen ebben a produkcióban, többségük a Mester inasait (is) játsszák, így ugyancsak közösségként kell, hogy létezzenek a történet keretein belül is, a legtöbbjüknek jutnak emlékezetes pillanatok külön is.
De miről szól az előadás a konkrét történeten túl, amelyet kétségtelenül nagyon látványosan mutatnak meg nekünk?
Krabat (és társai) helyzete nagyon emlékeztet bármely fiataléra, aki hirtelen döntésből pályát választ, majd elszántan halad a számára kijelölt nyomvonalon, először meg sem kérdőjelezve azt, hogy jó lesz-e így neki. Később persze látja helyzete hátulütőit, majd felmerül benne a váltás igénye. De ekkor már nehéz kiszállni, sőt szinte lehetetlen. Nekem ez a folyamat vált lényegessé, a Fekete Malom nem pusztán mágikus képességeket tanító iskola, hanem szinte bármilyen élethivatás (vagy akár munkahely) jelképe is lehet, amely egészen beszippant és nem hagy helyet emberi viszonyainknak. Munka 0-24-ben, először lelkesen, majd robotszerűen (és egyre rutinosabban) végezve, magánélet nélkül.
Zsákhordás a Fekete Malomban
Az előadásban persze lehet szeretni a fekete mágia-szálat is, bár bevallom, hogy számomra nem tűnt a Mestertől elnyerhető titkos tudás igazán vonzónak, bár engem a Harry Potterben sem a varázsvilág érdekelt, hanem a szereplők kapcsolatai. A fiatal nézőket nyilván erősen meg fogja a mágia is ragadni, nemcsak az előadás erős vizualitása - a villózó fények, a bábok, a szereplők átváltozása, a rengeteg látványos ötlet, sok mozgás.
Ezt a produkciót a hat nappal korábban látott Hamlet ellenpontjának éreztem - itt most nem a fiatalok cselekvésképtelenségére esett a hangsúly, hanem inkább arra, miként kerülnek bele a mókuskerékbe (de maradhatunk akár a malom-képnél is, amely felőrli őket). Témáját illetően pedig kapcsolódott a másnap látott Prudencia Hart-hoz, amelynek nézőterén (a Stúdió K-ban) ráadásul ennek a bábszínházi előadásnak a fél szereposztása is jelen volt nézőként. Amikor rémálmokról volt szó, rájuk nézve még mindig a Fekete Malom kellett, hogy az eszembe jusson... Ennyire kicsi a világ, minden mindennel összefügg, ha máshol nem, akkor a néző fejében.
PS.A fotókat Piti Marcell készítette és a Bábszínház Fb-oldaláról használtam fel őket.
PS.1. 2024.05.09. Színházi társasjáték:
A Bábszínház ifjúsági előadásaihoz kapcsolódik a MOZGATÓ program, amely tipikusan a résztvevő osztályoknak készül és a produkciók megnézését követi. A Krabathoz viszont egy olyan társasjátékot álmodtak meg a színház drámapedagógusai - Végvári Viktória és Hoffer Károly -, amelyik elsősorban az egyéni nézőket célozza, és amelyen persze az is részt vehet, aki se a regényt nem ismeri, se az előadást nem látta. Időben megközelítőleg másfél óra, ősztől külön lehet majd rá helyet foglalni (nem követi az előadást, amelyik egyébként is három órás). Egyszerre maximum 24 fő vehet benne részt, azaz pillanatok alatt be fognak a helyek telni rá, így akit érdekel, annak a jegyárusítás első órájában kell kapcsolnia. Akár egész családok is mehetnek, de a játék egyéni, nem sok esély van rá, hogy sok feladatban együtt maradnak a közösen érkezők.
A vetélkedő során a Fekete Malom rejtélyes és nyomasztó világában érezhetjük magunkat, az előadás több eszköze, és főleg a hangulata ismerős lesz. Minden kiszámíthatatlan, akármilyen döntésünknek lehet negatív következménye is, bármikor kieshetünk, sőt vissza is kerülhetünk a játszók közé. A 18 indulóból végül csak egy marad a malomban, és elvileg arra kellene végig törekednünk, hogy mi legyünk azok.
Ezen a legelső alkalommal érdekes módon a játékosok többsége mintha valóban inkább a játék kedvéért jött volna, a legtöbb esetben a kooperációra hajlamosabbak voltak a részvevők, és a kiesések sokszor múltak a szerencsén - nem vettem észre senkin, hogy másokon áttaposva szeretett volna győzni. (Érdekes lehetne ez csapatéptőként is, ha például egymást jól ismerők játszanak együtt - egy-két feladat ez esetben már másként működhetne szükségszerűen.)
Nem szpoilerezem le a feladatokat, viszont megemlítem, hogy a hangulat megteremtéséhez Ács Norbert jelenléte sokat adott hozzá, aki az előadásban is kulcsszerepet játszik - a hangját is szívesen hallottam újra.
Mindenkinek kellemes játékot kívánok - én szerettem, így ajánlom. Egy ideig együtt játszhattam a Kolibri Színházhoz tartozó Fehér Dániellel és Megyes Melindával (néhány nappal korábban láttam az egyik előadásukat, a Sam-et, amelyről bejegyzés következik hamarosan!), sőt a Két Lámpás-bloggerekkel is, akik minden bizonnyal részletesebben is írni fognak róla.
